Vidéki Kirándulás

Egy túrára készülõdve azért pakoljuk össze izgatottan a legszükségesebbeket, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, amit kényelmünk kedvéért gondosan összerakosgattunk. Valójában sokkal több mindent cipelünk a zsákban, mint gondolnánk.
A szemlélõdés tárgya és maga a szemlélõdés funkciója is azzal szembesít, hogy szakadatlanul újjá kell építenünk a tájat, legyen az ipari táj, vagy érintetlen vadon. Más tudással lépegetünk a sziklás meredélyen, és más eszméket használunk egy csendes patak partját figyelve.
Ezen a kiállításon agresszíven a kép közepére kerülnek azok a szûrõk, amik döntõen befolyásolják, miként tekintünk a képre. Az egymáshoz nem illeszkedõ szegmensek kollázsszerû alkalmazása elsõ ránézésre a szürrealizmust idézi. A képek közepén szereplõ tárgyak azonban a nézõi attitûdökbõl nyerik formájukat, és válnak valóságos, a tájjal együtt fényképezhetõ objektekké.
Olyan tájakat láthatunk, ahol arra vonatkozó javaslatok is megjelennek, hogy milyen érzésekkel és asszociációkkal tehetjük szelídebbé, vagy éppenséggel ellenségesebbé sétánk környezetét.
Cserélgethetjük szõrûinket kedvünkre, hiszen valahogy véletlenül ottmaradt a képen a hátizsák, ahogy az érintetlen tájat fényképeztük.