Művészek vándortarisznyával
2003. december 5.
 
Athén előtt feketék és fehérek voltak a képei. Itt viszont előkúsztak a színek. Vadal és szenvedélyesek. Amilyen az élet, és amilyen a szerelem, ami őt is magával sodorta. Magyar művészek Athénban.
Fábry Tímea ösztöndíjasként került Görögországba. Addig fekete-fehérek voltak a képei, itt viszont színesek, mint az élet. Megismerte a szerelmet, a szenvedélyt, s beköltöztek vele életébe a színek is. A diákévek alatt egy nagy szerelem megváltoztatta az életét. Férjhez ment és itt maradt. A mindennapjai is változtak – sokat tanult a görögöktől, akik hétköznap is kimennek a tengerpartra, nézni a hullámokat; februárban pedig sárkányt eregetnek a tengerparton, mint a gyerekek.
Mucsy Szilvia fotós, aki második ösztöndíjas képzését tölti itt. Beszélt a görög egyetemi életről – alig vannak kollégiumok, mindenkinek meg kell szenvednie, mire bútorozott szobát talál. Bár eleinte szokatlan volt, imádja a görög életvitelt, a nyugalmat, a vidám, kiegyensúlyozott életet. A görög képzés nem túl magas színvonalú, viszont a remek magyar akadémikus képzéssel együtt nagy lehetőségeket ad. Az iskolák itt nem hierarchikusak, a diákot partnernek tekintik, az őket körülvevő világ pedig csodálatos. A görög menza viszont csöppet sem hasonlít magyar megfelelőjére. Minden diák, nem csak a kollégisták, napi háromszori étkezést kap: az étel nem is akármilyen, egészséges, finom, éttermi színvonalú. Nemhiába vélik azt az itteniek; a fontos az, hogy tele legyen a görög pocak.