A könyv elôzménye egy utcai akció, egy tüntetéssorozat, melyre 2007 májusában, Buenos Airesben került sor. A városban nagyon erős a – nem egyszer megrendezett és fizetett –tüntetések hagyománya: amikor valójában semmi sem az, aminek látszik.
A négylépcsős tüntetéssorozat első fázisaként magányosan mentem tüntetni az utcára egy nagy, hulladékfából ácsolt „protesta” feliratú táblával. De a mindennapos helyi gyakorlattól eltérően nem politikai követelésekért, hanem legszemélyesebb érzéseimért álltam ki, azokért – vagy éppen azok ellen – tüntettem. Saját tehetetlenségem járattam meg az emberek között.
Később beszélgetni kezdtem az emberekkel az utcákon, és megpróbáltam őket rávenni, gondolják végig, mik azok a személyes dolgok, melyeken változtatni szeretnének, és amiért kiállnának.
Harmadik lépésben aláírásokat gyűjtöttem, hogy megmutassam, milyen sok ember tiltakozik a megváltoztathatatlan – vagy annak hitt – tényállások ellen. Az összegyűlt fiktív, aláírt íveket nagy dobozokba gyűjtöttem. Vagyis egy jól bejáratott politikai gesztusrendszert sajátítottam ki a magam számára.
Innen már csak egy lépés volt azt gondolni, hogy az utcára kivonult emberek mind az én ügyemért tüntetnek… Később Budapesten bemutattam a Buenos Aires-i projekt dokumentációját és továbbgondoltam az akciót:
Felkérés
Arra szeretnélek kérni, vegyél részt következő kiállításom létrehozásában, mely januárban kerül megrendezésre a Stúdió (FKSE) Képíró utcai galériájában. A kiállítás címe: Private Protest. Az FKSE Buenos Aires-i csereprogramjának keretében 2007 tavaszán létrehozott Protest című projektem dokumentációját állítom ki.
Buenos Airesben, amikor magányosan mentem tüntetni az utcára egy hulladékfából ácsolt "protesta" feliratú táblával, sokan kérdezgették, mi ellen tüntetek. Arról is beszélgettünk, hogy ők mivel elégedetlenek. Engem leginkább a a személyes – és nem a politikai - dolgok érdekeltek. Aztán portrékat készítettem néhányukról, ahogy az én táblámat tartják a kezükben. Arra kértem őket, hogy közben valami számukra fontos és elintézetlen – lelki - dologra gondoljanak, olyasmire, ami ellen harcolni próbálnak az életben vagy egyszerűen csak elfogadják, mint megváltoztathatatlan tényt.
Itt, Budapesten szeretném kiegészíteni a projektet, tovább vinni, vagy inkább tovább adni. Mármint a táblát. Arra kérlek, képzeld el magad, amint a tüntetés-táblámat tartod a kezedben. Képzeld el, hogy elindulsz vele. De nem kifelé, az utcára, az emberek közé, hanem befelé, önmagadba. Oda, ahol teljesen egyedül vagy. Befelé, egészen addíg amíg összeáll, kitisztul, miért is van a kezedben ez a tábla, mi az, ami ellenedre van, mi ellen tiltakozol, talán önmagad ellenére, mi az, amit megváltoztathatatlannak hiszel, mi benned ez a tehetetlen düh, mi az, ami fáj. Így válik világossá számodra a táblád "felirata". És ha le tudod olvasni, kérlek írd le nekem is, egy-két szóban, mondatban, bekezdésben.
Soraidat szeretném felhasználni egy később elkészülő kiadványban, természetesen név nélkül. Ha szeretnéd teljesen megőrizni inkognitódat, válaszodat a kiállítás ideje alatt az ott elhelyezett urnába is bedobhatod.
Részvételedre nagyon számítok, és előre is köszönöm!
Volt olyan művész, aki egyik korábbi munkáját küldte el, amelyen ő is egy táblával látható. Bár maga a kép nem a felkérésre készült, mégis örültem ennek a formai hasonlóságot felmutató válasznak. Arra gondoltam, hogy megkérek néhány más olyan művészt is, aki a saját munkájában korábban már használta a tüntetés politikai töltetű gesztusát, engedje közlésre a művét, mintha a felkérésemre válaszul kaptam volna tőle.
A könyv anyaga a Buenos Aires-i akciósorozat négy egymásra épülő elemének dokumentációjából, a budapesti tüntetés dokumentumképeiből, és a felhívásra érkezett szövegekből és képekből állt össze.
E.Á.