INFRANÉZIA az én országom. Infranézia nem túl nagy, nem túl kicsi. Inkább nem túl kicsi. Azonban benne lakik minden, amit szeretek. Számos igazság létezik benne. Igazabbak és még igazabbak. Ez azonban korántsem olyan bonyolult. Akárcsak tanulási folyamat során a hosszú szavak. Hosszú szavak márpedig nincsenek. Csak olybá tűnhetnek. Titkuk, hogy képesek legyünk felosztani őket felismerhető egységekké. Igen, amennyiben átlátjuk, már gyakorlatilag meg is hódÍtottuk őket. Többé nem tartunk a hosszú szavaktól, és nem vagyunk a bolondjal a rövideknek.
Infranézia lakosai semmihez sem ragaszkodnak. S mivel semmiben sem hisznek ezen a világon, Így nincsenek arra kényszerÍtve, hogy bármit megtagadjanak, amellett, hogy mindent lehetségesnek tartanak. Országuk minden varázsa abban rejlik, hogy az ember egymással ellentétes dolgokat akarhat, s nincs kötve, ha bÍrja szárnya, sem a valósághoz, sem a lehetségeshez. S Így meg lehet olvasztani, mint az ércet, az összes szÍveket. Infranézia lakosai ragaszkodnak a mindennapokhoz, a részletekhez, az élvezetekhez, a kicsinységekhez. Ritmikusan járnak-kelnek az utcán, mintha verseken járnának, amelyek elébük vannak szórva a járdára. Csillagos égbolt alatt élnek, melyet a júliusi ég terÍtett ki számukra.
Infranézia lakosai mindent tudnak, amit én csak szeretnék.
A „Worlds and Zones” kiállitási katalógusból, Indonézia 1997
INFRANESIA is my country. Infranesia is not too big, however it is not that small. I would rather say that it is not too big. Yet still everything I like lives there.
Many kinds of realities happily exist there. Truths can be found there, some more true than others, some a bit less. As a matter of fact, it is not that complicated. It is just like long learning words. There are – after all - no long words, they only seem long. The trick is to be able to divide the word into recognizable units, many pieces like friendly faces huddled together.
Yes, if you can divide a word properly you can generally conquer it. You will be no longer afraid of a long word, and you will be not fooled of a short one. Many of you who are seeking new curiosities will find them on your way.
Inhabitants of Infranesia believe or insist that nothing in the world is without restraint because they are not forced to deny anything, they find everything possible. All the magic of their world consist of the fact that they can desire contradictions, opposites without restriction. You can fly as well without breaking your wing. In this way, all the hearts can be melted like ores.
Inhabitants of Infranesia hold on to their ordinary days, to littleness, to details, to enjoyments. They come and go, wandering about the streets rhythmically as though walking on poems sprinkled before them. They live under the starry shawl that July’s night has laid out for them.
The habitants of Infranesia know everything that I wish to know.
Zsuzsanna Kemenesi : INFRANÉZIA
From the ‘Worlds and Zones’ catalogue
