Talált nők

Nevelőapját hidegvérrel lelövő kislány, rabló-garázda kamasz – mi a közös bennük? Valami, amit elvesztettek vagy soha nem kaptak meg. Szülők, akik elhagyták, bántották vagy nem eléggé szerették őket. A környezet, amely nem segített, ha baj volt.
„Minek az ilyeneknek, mint az én szüleim, gyerek? K...ni tudnak, de gyereket eltartani, felnevelni, óvni, szeretetet adni már nem” – Lakatos Szabina élesen csattan fel. Eddig egyhangúan, maszkszerű arccal mesélte, hogy került a javítóba. Akkor válik szenvedélyessé, amikor a családjáról beszél. A szüleiről, akik elhagyták. A kistestvéreiről, akiket hamarosan újra láthat. Három év bezártság után. Két hónappal a tizennyolcadik születésnapja előtt.
Apja valaha villanyszerelőként dolgozott, és édesanyjának is volt munkahelye. Előbb az apja, majd az anyja is inni kezdett, és onnantól a dolgok romlani kezdtek. A család rövid idő alatt egzisztenciálisan és érzelmileg is széthullott. 2004-ben Szabinát és testvéreit rendőrök vitték be a Tegyeszbe (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat – a szerk.): akkor egy ideje már ő nevelte három kisebb testvérét. Iskolába nem jártak. Legalább egy éve „tescózásból” egészítették ki a családi kasszát: Szabina gyakran édesanyjával együtt járt lopni az áruházba. Szülei nem egyszer ültek már: ahogy a felnőttek ki-be jártak a börtönökbe, úgy kerültek a gyerekek hol az egyik, hol a másik nevelőintézetbe, időnként pedig haza. Szabina még kiskorú volt, amikor lopni kezdett. A bűncselekmények meg az élet a szipuzással, majd később a heroinozással váltak komolyabbá. A sorozatos lopások mellé egy súlyos testi sértést is összeszedett. „Valaki bedrogoztatta a testvéremet. Ezért megvertem, hogy rosszba vitte az öcsémet. Úgy csináltam, hogy mindenki lássa, ahogy szenved. Amikor a családomról van szó, bosszúálló vagyok. Ha már én lőttem magam, a testvéreim ne tegyék.”
Végül egy csoportosan elkövetett fegyveres rablás miatt került a javítóba. „Hétcentis késsel, hármasban kényszerítettünk két rocker lányt, hogy az Etele térről bejöjjenek velünk a nyolcba. De csak hétezer forint volt náluk, meg két vacak Nokia 3310-es.” Szabina ma már ostobaságnak tartja mindezt, de azt is mondja: az élet nem nagyon hagyott neki más választást. „Apám, anyám elhagyott, eltaszított. Nem volt semmi. Hová fordultam volna, ha nem a droghoz?”

Szöveg: Varró Szilvia
(Marie Claire, 2008. május)