NYARALÓK
A 60-as években a nyaralók egyszerű technológiával, rövid idő alatt, olcsó, könnyen beszerezhető anyagokból megépíthető épületek voltak. Funkciójuk: a gyarapodó városi lakosság számára megteremteni a szabadidő tartalmas eltöltésének lehetőségét az iparosodott települések határain kívül, de azokhoz közel. Elsősorban a tó-, és folyópartokat építették ki, így került sor a szentendrei sziget üdülőteleppé alakítására is, ahol fotósorozatom egy része készült.
A kor társadalmi berendezkedésének megfelelően az egymástól merőben eltérő társadalmi „osztályok” (értelmiségi, munkás, pártfunkcionárius, stb.) tagjai egyaránt megengedhették maguknak a hazai nyaralót. Akkor sokan választották a SZOT-üdülők helyett a saját nyaraló nyújtotta meghitt környezetet. A telekre járás életmódja (mint a jogos szociális igények kielégítése) létjogosultságot nyert és tömeges méreteket öltött.
Sorozatomban szeretném megragadni és tanulmányozni az elmúlt évtizedekben végbement társadalmi átalakulás jegyeit, melyeket a (nyaraló-) emberek, s a környezetük változása is magában hordoz. Szeretném megidézni a múltat a nyaralókban talált tárgyak, ruhák, fotók, és „szokások” segítségével, dokumentálni az itt felejtett életérzést, mely napjainkat is más megvilágításba helyezi
A fotósorozat egyrészről szól a 60-as, 70-es évek egységes építészeti stílusáról, illetve az új igények követelte változtatásokkal tarkított épületekről, a nyaralókról, másrészről a társadalmi átalakulást megélő emberekről, akik hagyatékként kapták ezt az életérzést, s akik tavasztól őszig itt töltik minden hétvégéjüket, a nyaralókról.
Hermann Ildi