... A mûvész tíz darabból álló fekete-fehér sorozata litografált képeslapok, régi albumból kiemelt emlékek, talált képek személyes feldolgozása—a fotótechnika mûfaji kereteinek tudatos tágításával, professzionális technikai bravúrral. A hatvanas évek régi tévékészülékeinek formáját és a kor mozijának nosztalgikus képi világát idézô fotókon egy kapcsolat emlékei, eseményei, hangulatai jelennek meg. Minden felvételen egy megszemélyesített, emblematikus tömörségû szlogen szerepel sírfeliratként, amely a kapcsolat bizonyos periódusainak, korszakainak, árnyalatainak állít emléket. A tíz kép tíz privát síremlék, emlékezô gyászbeszéd, melyeket a személyes válság fiktív és laza narrációja köt össze. A manipulált—korukból, kontextusukból és mûfajukból kiemelt—képek, a fotótechnika festôi eszközként való használata, az irodalmi abszurditást sem nélkülözô sírfeliratok gunyoros elidegenítô effektusaik ellenére—vagy talán éppen azért—elemi erôvel ébresztik fel az elmúlás, a veszteség, a gyász érzetét. Az össze nem illô elemek, a kiragadott pillanatképek, a jelentés nélküli, semleges és elmosódott felületek hol zavarba ejtôen banális, hol abszurd feliratokkal nyugtalanító disszonanciát, feszültséget ébresztenek a nézôben. Szeretnénk az események mélyére látni, leskelôdni, a történetet megismerni, rekonstruálni.
                                                                                    Merhán Orsolya