Holmes, Peirce, Göbölyös & Co.
Göbölyös Luca kiállítása a Studió Galériában

Göbölyös Luca : ... nyomán
Studió Galéria - Fiatal Képzomuvészek Studiója Egyesület
1053 Budapest, Képíró utca 6.
2000 november 28 - december
hétfotol szombatig 14 - 18 óráig

Ahol most állunk az egy galéria. Egy galéria és egy nyomozás helyszíne. Egy nyomozásé, ahol nem, vagy legalábbis tudomásunk szerint nem történt buntény. Semmi sem történt, vagy inkább semmi különös nem történt. Csak annyi, hogy Göbölyös Luca néhány napra a galéria mindenki számára átjárható, hozzáférheto terét priváttá, saját életének helyévé és színterévé, intimszférává alakította, kisajátíotta. A muvészet helyére az élet, a mindennapi élet apró rituáléinak helye került. A helyszín egy kórházi és viktoriánus lányszoba keveréke, egy mostanra, testek láthatóvá tett nyomaival bepiszkított, beszennyezett fehér lányszoba. Galéria is, színhely is, tetthely is, közös hely is, privát hely is.
Az, hogy ebben a térben mi történt és hogyan, a falakon látható rendorségi dokumentumok, vizsgálati jegyzokönyvek, nyomozati anyagok alapján rekonstruálható vagy kikövetkeztetheto. Mint egy igazi koncept kiállításon, ahol a dokumentáció maga a mu. Csak épp itt van ez a szellemek lakta, archetipikusan noi szoba is, illetve az, ami maradt belole, és idefurakszik egy kérdés: rekonstruálható és kikövetkeztetheto-e az, ami ebben a szobában, ebben a tolünk mostanra kordonnal elzárt, átjárhatatlanná tett térben történt. Lehet-e rekonstruálni a köznapit? El lehet-e képzelni a mindennap ismétlodot, a banálisat? Azt, ahogy valaki megfésülködik, kinyújtózkodik az ágyban vagy bambán néz maga elé, mielott lelépne a földre, esetleg kifújja az orrát vagy épp papírzsebkendot keres.
Ezen a kiállításon Göbölyös Luca hétköznapi életének nyomai a muvek. Mu a nyomozati anyag, a jelentés, a kordonnal lezárt tetthely. Az európai kultúra egyik legosibb toposza, amit Horatius óta tudunk - hogy a muvészet a hallhatatlanságért tett nyomok hagyása, hogy a mu egy egyszer volt élet után maradt, az ércnél maradóbb nyom - ezen a kiállításon tematizálódik és szemtelenül szó szerintivé válik.
Göbölyös Luca csupa fehér lányszobája vendégeinek és saját testének láthatóvá tett, vizualizált töredékeivel, nyomaival szennyezodött be. A néhány napja még itt borozgató, jövo-meno testek akkor még láthatatlan nyomai a megmutatás révén bemocskolták a teret. A láthatóvá tételnek, a reprezentációnak, a megidézésnek, a történtek és az igazság kiderítésének ára van: esetünkben ez az ár a fehér szoba átváltozása kékes szürke foltok tömegévé, mocsokká, zavaró maszattá, piszkos fehérré. Jóllehet a rendorségi jegyzokönyvben nem körvonalazódik, de ez is egy történet. Történet, amely arról szól, hogy az igazság kiderítésére felesküdött és hatalommal felruházott nyomozó, tehát egy férfi ittléte és ténykedése nyomán foltok estek a fehér lányszoba tisztességén.
De ahogy Poe híres detektív novellájának, a Morgue utcai kettos gyilkosságnak a hose mondja: 'nem azt kell kérdezni, hogy mi történt, hanem azt, hogy mi az, ami eddig sohasem történt meg.'
Göbölyös Luca, no nemu magyar állampolgár eloször, és lehet hogy utoljára, eltöltött néhány napot a Studió Galériában, majd a vizsgálati jelentés szerint nem saját akaratából távozott. Nem arról a Göbölyös Lucáról van szó, akinek a fantomképe a kiállítás meghívóján látható, hanem a másikról, az igaziról, arról a fiatal norol, akinek az ujjlenyomataival tele van a szoba. A kiállításmeghívó azonosításra szolgáló, torzított fantomképe hasonlít arra a nore, aki itt lakott, az ujjlenyomatok viszont azonosak azzal a fiatal novel, aki itt lakott. Az egyik, a kép, hasonlít, de lehetne akár más is, az ujjlenyomat egyedi és összetéveszthetetlen, maga a dolog - egy személy, egy test, egy élet nyoma. Az ujjlenyomat az identitás, az önazonosság jele. A kiállított mu pedig a nyomhagyás, az azonosítás és az értelmezés összessége - ahogy minden a muvészet körébe rendelt dolog az. A nyomozóhoz hasonlóan a mindenkori nézo is nyomokon, muveken keresztül tár fel történetet, életet, azonosságokat vagy fantazmagóriákat, nyomot biztosít, okot és okozatot keres, összefüggéseket és hipotéziseket állít fel.
Sherlock Holmes, Maigret vagy Philipe Marlow tényként kezelt maradékokból, jelek, nyomok értelmezésén keresztül történeteket, karaktereket, helyzeteket rekonstruál. De valakik és valamik nyomában van a budapesti rendornyomozó és a nézo is - úgy ahogy minden történik: valakik nyomán vagyunk a világban, valamik és valakik nyomán vagyunk olyanok amilyenek. Innen, a Studió galériából, a tetthelyrol nézve a nyomhagyás, a nyomkeresés és a nyombiztosítás nem más, mint muvészet és élet metaforikus láncolata.
Ugyanakkor fölötébb valószínutlen, hogy az a francia rendortiszt, akinek a kriminalisztika egyik legforradalmibb újítását köszönhetjük muvészet, élet, identitás és örökkévalóság metaforájaként képzelte volna el módszerét: Alphonse Bertillonról van szó, aki az ujjlenyomat és a fotó alapján történo személyazonosítás, a rendorségi nyilvántartás rendszerét eloször vezette be a 19. század végi Franciaország bunüldözési gyakorlatába. Mindazonáltal Bertillon ugyanarra jött rá, amire az amerikai filozófus, Charles Sanders Peirce nyomán a posztstrukturalista mukritika is: arra, hogy nem hiába hívják a mutatóujjunkat, azt amelynek lenyomata félreérthetetlenül utal ránk, a testrész tulajdonosára indexnek. Indexnek, ahogy Peirce nyomán többnyire a muvészetet vagy annak egy jó részét is jelnek, azon belül is indexnek, azaz a jelöltjére nem hasonlóság vagy konvenció alapján, hanem összefüggésein keresztül mutató jelnek szoktuk gondolni.
A benne valaha jelen voltakra nyomaik révén emlékezo és emlékezteto szobának, a rendorségi kartotéknak, a mutatóujjnak, a test helyének, identitásnak, muvészetnek és szemiotikának, az igazság kiderítésének, életnek és nyomozásnak láthatóan sokkal több köze van egymáshoz, mint azt gondolnánk.
De ne tévesszen meg minket a mégoly nagyívu összefüggések láncolata, mert hamis nyomon járunk, ha nem tudjuk, hogy mindig van valami, ami homályban marad, mindig van rejtély, ami kinyomozhatatlan, mindig van egy kérdés, amelyikre nehéz válaszolni. Esetünkben ez így hangzik: hogyan hagyta el Göbölyös Luca a szobát, ha - mint az a rendorségi jelentésben olvasható - nincs kivezeto lábnyoma?

Berecz Ágnes