Szezonális védôszentjeink
Az 1800-as évektől kezdve, Magyarországon az utak mellé a jómódú polgárok, hívek kereszteket illetve vallásos emléket állítottak hálát adva valamilyen gyógyulásért vagy szerencséért a családjukban, valamint arra is gondolván, hogy ezen emlékekre vésve a saját nevük is hosszú időn keresztül fennmarad.
Az elmúlt 10 évben nagyon megváltozott útjaink képe. Szentek helyett szakácsok és go-go girl figurák tömegét láthatjuk (ezek általában falemezre festett, közel életnagyságú, körülvágott alakok, és mivel nem túl időjárás állóak, télire beszedik őket).
Teljesen lenyűgözőnek találtam, hogy mennyire egyedi karaktert igyekeznek adni az egyes szakács-figuráknak és hogy egyértelműen felfedezhető az alkotásra felkért tanult, illetve tanulatlan kéz munkája. Figyelemre méltó, hogy egyes “archetikusok” keresettebbek, vagyis valamiféle divat nyomonkövethető a műfajban.Azt gondolom, hogy ez a jelenség a mai népművészet megnyilvanulásának tekinthatő.
Ezeket a figurákat kezdtem el fotózni 2000-ben, s a dokumentálás során kiderült, hogy míg az éttermek férfi-figurákat alkalmaznak saját reklámozásukra, addig a női alakok kizárólag a porno-iparban jeleskednek (night klubok, peep-showk, stb).
Ezek az “útmenti” szentek észrevétlenül egyre inkább részévé válnak napjaink vizuális kultúrájának.
Gőbölyös Luca
