Legújabb munkáimnál a plexi üvegbe öntött, egymásra rétegzett, átlátszó fóliára printelt aktfotóimban az öregedés, az elmúlás és a halál foglalkoztat.

"Gőbölyös Luca azon fotóján, melyen fedésbe kerül egy feszes, fiatal és egy megrogyott, idős női test, a művész az öregedés folyamatával szembesíti a nézőt, kiszippantva belőle az időt. Mintha csak ugyanazzal az emberrel történne az átváltozás, szemünk láttára puhulnak fel a feszes körvonalak, meggörnyed a hát, előreesnek a vállak, megereszkednek a mellek - akár a horrorfilmekben vagy a digitális manipuláció hatására. (...)
A folyamat irányultsága a képen nem egyértelmű, a visszaváltozás, a visszafiatalodás lehetősége szintúgy benne rejlik, de legalábbis az erre irányuló vágy. Más olvasatban a kép a felnőtt lét kezdete és vége, avagy az élet történetének visszapergetése a halál előtti sűrített időpillanatban. (...) A kettős kép, kettős exponálás a stabil, örökérvényu testképpel a folytonos átalakulásban lévő eleven testet állítja szembe; a normatívval és tökéletessel az egyedit és az esendőt.
S akár az idődimenziók, a tradíció által szentesített műfaji követel- mények és az életközelség iránti kortárs érzékenység is széjjeltartanak és feszültséget generálnak, éppúgy, mint az életkorok közötti elmozdulás."

(András Edit: Akt a modernitáson túl, Új művészet, 2000/6.)